Hiába nem volt még sem helyszínünk csak egy időpontunk én már néztem az esküvői ruhákat...

Fórumokon, oldalakon, webshopokban belföldön, külföldön. Majd kifolyt a szemem. Már minden fazont ismertem de volt egy tökéletes elképzelésem. Egy Rami Salamoun ruhát álmodtam meg magamnak ha jól emlékszem 2015-ös modell, az volt a háttérképem a laptopom, be akartam vonzani de eredeti ára az egekig ért a varrónők pedig ahogy meglátták a ruhát azt mondták megvarrják de csak utánzatként teljesen alap csipke lesz és csalódni fogok. De nekem csakis olyan ruha kellett. El sem hiszem de szerintem minimum száz órát eltöltöttem a hónapok alatt ruhák nézésével. Amikor kezdtem leadni az igényekből, már jó volt a sima csipke is, már jó ha olyasmi csak a háta legyen olyan stb. Az árakról nem is beszélve. Én max 100 ezret szerettem volna rá költeni de simán voltak 300 és 400 ezer forintos ruhák is amik tetszettek.
Aztán volt egy esküvői ruhabolt kiárusítás mert bezárt a bolt. Elmentem anyuval és azt vettem észre hogy az összes ruhát amit felvettem imádtam, képtelen voltam választani. Utoljára a szalagavatón tudtam ilyen gyönyörűségeket felpróbálni. Már attól hogy felvehettem őket könnybe lábadt a szemem. Végül egy olyat választottam aminek az eleje ugyan nem tetszett de a háta...mintha angyalszárnyaim lennének csipkéből. Tökéletes volt.
Haza  is hoztam, aztán egy hét elteltével amikor a rózsaszín köd  felszállt elkezdtem gondolkozni. Nem volt túl elhamarkodott augusztusban megvenni a májusi esküvőmre a ruhát? Nem is tetszik az eleje, avval mit csináljak? Most már ez lesz és kész!

Elkezdtem bújni a netet, hogyan lehetne feldobni, milyen öv illik hozzá, milyen átalakítások lehet rajta csinálni, hogy ez legyen az álomruhám, mert így nagyon nem az. Nem volt a fojtogatós sírásérzés amikor felvettem. Nem képzeltem el magam az oltárnál. Inkább a kétségbeesés volt bennem.
Januárba elvittem egy varrónőhöz, megmondtam neki hogy valamit csináljon a tetejével mert idegbajt kapok. Megmutattam neki a Rami Salamoun ruha képét hogy ez az én ruhám, varázsoljon. (Szegény esküvői ruhavarrónők, mi arák azt se tudjuk mit akarunk és ki kell nekik találni és megvarrni).

De sikerült. 2 héttel később visszamentem. A szívem a torkomba, mi lesz ha elrontotta, hogy megyek férjhez? Nem fogok új ruhát venni nincs pénzem rá. Aztán felvettem az átalakított ruhát és becsuktam a szemem. Azt mondtam magamba ha nem olyan amilyet akarok akkor is ez lesz és kész és boldog leszek benne. Hiszen nem az a lényeg, hogy milyen ruha van rajtam, hanem az hogy életem szerelméhez hozzámehetek! Ez csak egy ruha. Csak egy napig fogom hordani. Nem fogja befolyásolni a boldogságom.
Kinyitottam a szemem és tökéletes volt. Nem olyan volt mint az álom Rami Salamoun ruhám, de nem volt bennem a keserédes érzés mint amikor megvettem. Egy nyugalom szállt rám. Tökéletesen állt rajtam, különleges volt és én voltam. Nem volt semmi tűzijáték, nem volt sírás, hogy ez az én ruhám. Csak tudtam, hogy boldog leszek ebben a ruhában, és tökéletes.

Ekkor jöttem rá, hogy az esküvői ruha nem te magad vagy, hanem arra hogy bármilyen ruha lehet rajtad, te teszed különlegessé és egyedivé. Teljesen mindegy mennyibe került vagy mennyire hasonlít álmaid ruhájához. Az a lényeg hogy boldog legyél hogy felveheted, hogy egyáltalán esélyed van felvenni mert férjhez mész. Ahhoz a férfihoz akit neked szánt az ég. Ez a leges legfontosabb. Nem a ruha.