Valahogy én is így voltam pár hónapja  amikor megkérdezte anyósjelöltem, hogy miért nélküle választottuk azt az esküvő helyszínt amit választottunk. Felsorolt kétszáz érvet, és úgy kezelt mintha mind a ketten körülbelül a tinikor elején lennénk majd miután befejezte azt mondta nem tarthatjuk ott az esküvőnket.  Ez csak azért volt ciki mert én már az előszerződéssel a kezemben jöttem a szülői meetingre úgy hogy beszéltem az anyakönyvvezetővel és a templommal is. Arról nem is beszélve, hogy lóhalálában kellett elkéredzkednem a főnökömtől felszállni a balassagyarmati buszra és zötyögni 1,5 órát mert a párom úgy hívott fel hogy vagy jövök vagy a szülők nélkülem választanak helyszínt és ő nem bír velük.

Szóval el lehetett képzelni hogy miért is kezdtem el ábrándozni Las Vegasról. Végül egy harmadik megoldás lett, mert az én helyszínem reális módon túl kicsi lett (mondjuk itt el kell mondanom, hogy volt egy kavar mert kiderült hogy én azért akartam ott tartani az esküvőt mert a páromnak nagyon megtetszett de mint utólag kiderült a párom ugyanazt gondolta hogy én szerelmesedtem bele a helyszínbe ezért erősködött). A harmadik helyre úgy mentünk, hogy én durcizva beültem a KIA hátsó ülésére és egyszavas válaszokat adtam majd a fejembe elterveztem, hogy szét fogom trollkodni  a tulajt mivel előzőleg a telefonba amikor felhívtam árajánlat kéréssel kapcsolatban olyan hangja volt mint aki részeg. Ki az aki mégis megnézi a helyszínt úgy, hogy a tulaj hangja a telefonba részeg? Naná, hogy mi!

Meg is érkezünk, kicsit eldugott de takaros helyre, külön rendezvényterem és külön egy kis hotel várt minket. Kezdésnek nem volt rossz, kezdett elszállni a dühöm és átvenni a kíváncsiság a helyét. Azonban nem mertem beleélni magam, mert mindenbe beleélem magam és sokszor  csalódok mióta az esküvőnket szervezzük. Egy idősödő  úriemberrel találkoztunk a hallban aki susogós nadrágban jelent meg. Gondoltam magamban hogy na azért mégis csak igazam lesz az alkoholista bácsival kapcsolatban, csak végre nem néznek gyereknek a szülők... de nem. Akkora pofára esés következett, hogy szinte hallani lehetett az arcom csattanását a képzeletbeli padlón. Amikor megszólalt a tulaj ugyanolyan hangon beszélt mint anno a telefonba, azonban egyáltalán nem volt részeg (bár az elején még gondolkoztunk, hogy mégis, de nem). Egyszerűen lassú kimért stílusa van, de nekünk az idegeinken táncolt amikor elkezdett a Zootropolisból ismert Villám nevű lajhárhoz  hasonló stílusban beszámolni a helyről és a lehetőségekről.

A helyszín nagyon tetszett, tökéletes volt nem messze tőlünk, elegendő szoba és elég nagy a lagzihoz, fedett, szépen kialakított. Tökéletes volt! Elkezdtem magam előtt elképzelni ahogy a menyecske táncot ropjuk a rendezvényteremben. Eszünk az asztaloknál és jókat nevetünk.  Akkor tudtuk, hogy ez már a miénk. Valahogy olyan érzés amikor a megfelelő ruhát megtalálod, van egy BUMM érzés benned!

 Amiért mindezt leírtam az két dolog:

1. Kitartás, ne álljatok meg az első helyszínnél nézzetek körül több helyen, mérjetek fel minden lehetőséget személyesen!
2. Ne engedjétek, hogy a szülők rátok szálljanak hiszen ez a ti esküvőtök nem az övék, viszont hallgassátok meg őket mert jó is kisülhet belőle.